Keresztelő Jánost kérdezik az emberek: "Mit tegyünk?" Van ebben alázat bőven. Érzik, hogy a Messiás érkezésére, világba jöttére készülni kell. Jézus Krisztus születésnapjára szinte már minden külső csillogás kész van. Tegyünk fel két kérdést: Valóban ezért tettük? Készülődünk-e lelkiekben?
Történelmi pillanat Keresztelő János fellépése, hiszen ő a Messiásról, akit várt a világ, már egészen konkrétan beszél. Elérkezett az idő, hogy a Megváltó beteljesítse küldetését. Feszült várakozás és kiváncsiság jellemezte a vidéket, ahol a Keresztelő és az Úr Jézus élt és működött. Ritkán ugyan, de vannak a mi életünkben is olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, valami egészen más következik, másképp lesz minden. Jézus Krisztus születésnapjára készülve vajon megmozdul-e bennünk valami? Ha még nem igazán, akkor kezdjük el az útból elhordani a torlaszokat, és a hiányosságaink völgyeit feltölteni!
Új egyházi évet kezdtünk. Ez mindig lehetőség, hiszen készületi, várakozási időbe léptünk. Advent annak ellenére, hogy a mai ember nem szeret várni, mégis népszerű időszak. Tele van - tele tesszük - mindenféle külsőséggel, még akár fogadkozunk is. A nagy kérdés: mit kezdünk a Betlehem felé vezető úton... Segítsen minket az Úr kegyelme, hogy a külső ragyogás a bensőnkbe is sugározzon, a fogadkozások pedig komoly elhatározásokká legyenek, őszinte megtérés útjává váljon!
A mai ember elmondhatja magáról, hogy sok mindent látott, végigéltünk egyet s mást, azzal a jézusi gondolattal azonban, hogy "a mindenséget összetartó erők megrendülnek", talán mégsem tudunk kellő magabiztossággal mit kezdeni. A világ vége misztikus dolog, majdhogynem elképzelhetetlen számunkra. Igazából nem is elképzelnünk kell, hanem készen lenni rá. Minden egyházi év végén ehhez kapunk kapaszkodót a felolvasott evangéliumokban.
"Melyik az első a parancsok közül?" - teszi fel a kérdést egy írástudó az Úr Jézusnak. Kategóriák, sorrendek, minták, algoritmusok világában élünk és gondolkodunk. Próbálunk kapaszkodni. Legyek jó ember, álljam meg a helyem családtagként, közösségi emberként. Istenhívő létünk is eligazításra vár. Mi is megkérdezzük időről-időre az Urat, hogy merre tovább, hol keressünk prioritásokat. Isten, az embertárs és önmagunk szeretetében minden benne van. Éljünk vele!
A vak koldus meggyógyul a mai evangéliumban, visszanyeri a látását. Mindent odaad ezért, ledobja a köntösét is, amely egyetlen védelme volt. A két hete olvasott gazdag ifjú történetében a földi dolgokhoz való túlzott ragaszkodás tartotta vissza az egyébként szimaptikus fiatalembert Jézus követésétől. Bartimeus tanítvánnyá, követővé lett, mely példa számunkra.
A házasság felbonthatatlanságának kérdését feszegetik a mai evangéliumban a farizeusok. Tennénk ezt mi is, hiszen a válások kapcsán tulajdonképpen mindegyikünk családja érintett. Lázadunk sok parancs ellen, amikor bűnt követünk el, igazából ezt a lázadást testesítjük meg. Nehéz kérdés, hiszen ezen a területen kiemelten az érzelmeink dominálnak. Az elköteleződés - bármelyik hivatásban - akarati döntés, amely nem jelent garanciát a problémamentességre. Az eredethez, a kezdethez érdemes visszanyúlni: Isten azt mondta, hogy jó mindaz, amit alkotott. Az Úr erejében bízzunk!
Az evangélium Jézusa a vasárnapi evangéliumban egyszerre tűnik szelídnek és keménynek. Mondhatjuk: megszoktuk már. Az Úr mégsem szélsőséges, hiszen az a közösség, amelyet szervez, mindenki előtt nyitva áll. Az igazságot keresve mindnyájan hitre juthatunk. Ahhoz, hogy kitartsunk Isten mellett, néha magunkkal szemben is keménynek kell lennünk. Nem mindig sikerül még ekkor sem, hogy bűn nélkül éljünk, ekkor pedig fordulhatunk az irgalmas Istenhez!
A mai evangéliumi szakaszban Úr Jézus a szenvedéséről, kereszthaláláról és feltámadásáról tanítja övéit. Nem értik. Saját magukkal vannak elfoglalva. A Mester még az utolsó vacsorán, sőt, a kereszten is a tanítványaival törődik, annyira "megfeledkezett magáról". Tanuljunk Tőle, és forduljunk Istenünk és egymás felé!
"Ki nekem Jézus Krisztus?" Komoly kérdés, amely nem csupán a hívőket foglalkoztatja, még ha elsőre úgy is tűnik. Gyurkovics Tibor írja a Próba c. versében, hogy Jézusra mindenkinek választ kell adnia. A mai evangélium elénk tár válaszokat, amelyek kétezer évvel ezelőtt, az Úr Jézus korában fogalmazódtak meg. Valóban Őt tartom Messiásnak, Megváltónak? Nem magam akarom megváltani a saját életemet, világomat? Jézus, a Mester nem közömbös számunkra. Ki vagy Te, Uram?
© Soproni Szent Imre Római Katolikus Plébánia 2011-2020 Minden jog fenntartva.